Vajon egy költő miért a magányról ír előbb és nem a boldog pillanatokról? A magány erősebb érzelem lenne a többinél? Vagy csak egy adott korra jellemző? Változik az érdeklődés az élet minden területén..így van ez az irodalommal is? 

A szerelem olyan, mint egy szivárvány... végtelen variáció az érzelem összes árnyalatára.