Újjat látni,

megcsodálni,

naplementében bőrig ázni.

Szavakat keresni,

hangosan nevetni,

pillanatnyit elmerengni.

Lopott bókok,

elcsent csókok,

jó, hogy itt vagyok.

"Mert van egy hely, otthon, édes otthon,
Mert együtt jutunk át majd azon a ponton,
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó."

-Kowalszky meg a Vega

A mostani időkben ez a dal jár a fejemben. Az élet úgy hozta, hogy alkalmam volt (és van) csak erre az egy szövegre fókuszálni, és több szemszögből, több ember értelmezésében betekinteni a sorok mögé.

Ha magunk elé vesszük a teljes dalszöveget, akkor elsőre egy kicsit semmitmondónak, talán még a "nyálas" jelzővel is illethetnénk.
Most vizsgáljuk a dallammal együtt...fülbemászó, populáris... a tempója lassú, de vele párhuzamban van egy pörgősebb szöveg, így egyben közepest adhatunk rá. 

Kedves Olvasó, ha már eddig eljutootál az olvasással, kérlek felejtsd el, amit előbb írtam. Teljesen mindegy a formaítás. A költészetet nem lehet rőfre mérni. Érezni kell! Na jó, a "kell" kicsit erős. Hiszen gyökereinkhez visszanyúlva is látjuk a rituálékon keresztül...a zene belénk van kódolva.

De térjünk vissza az eredeti állásponthoz. Miután bizonyítást nyert az érzelmek elsődlegessége, sorra vehetjük amiket ez a dal adhat: szeretet, magány, biztonság, tétlenség, tenni akarás, elnyomás, remény, kilátástalanság... napestig sorolhatnám, ezer színű lenne a skála. 

A mai dalok egy, ritkábban két fő témára összpontosítanak. De ez...ez, nem. Kowalszky számai ettől ilyen csodálatosak. Ha szomorú vagy azért, ha boldog azért, ha érettségire tanulsz..bocsánat. elkalandoztam. Egy szó mint száz, univerzális és tökéletes. Minden sora tartogat valamit újat. 

Kellemes barangolást!